Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vicces versek

Lobonczos Ernő

Setét volt az erdő,setét volt az ösvény,
hosszan sétált rajta Ernő a fösvény.
Erdőszéli házában jó nagyokat zabált,
hazug volt és igénytelen,letagadta korát.
Deres volt már haja,termete rövid,
megemésztette már a falu ledér nőit.
de egy sem maradt vele nincsen unokája,
eljárt már fölötte az idő gúnyája.
Szorgalmasan gyűjtögette élete garasát,gondosan etetgette egyetlen kakasát.
Nem költött magára,ültetett virágot,
Bejáthatta volna széles e világot.
Egy nap éhes család csengetett be nála,
Hogy abrakot kérjenek,de mi volt a hála?
Abrakot nem kaptak,s a melegért cserébe
felváltva nyúlkáltak Ernő mély zsebébe.
Kirabolták őt ott szerény hajlékában,
Ernő csórón maradt koszos gatyájában.
Így jár aki sohasem adakozik másnak,
de végre jót tett egy bokszos családnak.
Ernő kedve komor,ült töprengve,
vonatra szállt,indult,hogy nevét átkereszteltesse.
-Nem vagyok én hitvány,de nevemből sok van,
kérnék egy új nevet nyomban!
Neve lett hát Béla,ki már öreg,
kis lakjában várja egy aranyos öleb.
Nyakában címke lóg-ez a kutya nyerő
a neve így hangzott:Lobonczos Ernő

Vicces

verm era
A pók

Borbála fölmászott a létrára magától
házát tisztítani póktól s hálójától.
Egy nagy keresztespók húzott át előtte,
ez miatt egyensúlyát percre elvesztette.
Ingott-bingott, súlya alatt a létra reccsent egyet,
A pókocska lajtorjáján vígan ereszkedett.
Bori ringó kebléig ment le,ott megálla,
E nő nem tudta ki az ki kívánja.
Sós,izzadt testét nyaldosni kezdte,
Asszonyunk ezt egy percig sem ellenezte.
Teste lázban égett,ez lett az ő veszte,
Magát a létráról bátran levetette.
Nem várta talajon az ura,sem senki,
Kezdte magát gyorsan észrevenni.
Elszégyellte magát,a pók miatt,kiégve,
Értelmetlen lett e történetnek vége.
Vicces

verm era
Kukorica Jancsiné

Kukorica Jancsi történetét
már oly régen megírták,
S egyszer-kétszer említették
szerelmét Ilonkát.
Ő volt a Napnak leánya,
a falubeli víg legények
remegtek utána.
Haja hosszú volt,végig befonva,
betegesen melegedett otthon
a kemence sutba.
Jánost látván rögtön felvidult kedve,
éhes is volt,evés előtt
kínozta gyomorfekélye.
Kedvenc állata a nagy barna medve,vadászott rá,
puskával leselkedve.
Mikor meghallotta,hogy
János a temetőben aludt,
összeszedte a kemencéből
az összes finom hamut.
Gyúrt egy adag pogácsát,
s a hamut bekeverte azzal,
a szomszédját etette
azzal a ragaccsal.
Együgyű volt tehát
szép Ilon,de kedves,
haja hosszú,szőke,
s rettentően tetves.
János fodrászt hívott hozzá,
hogy haját rakja rendbe,
s ezután előjött
gyerekcsináló kedve.
Vicces

verm era
Horgász

Zöldellt már a határ,a nap sütötte szépen,
kománk ősz fejére hasított be éppen.
Mert jó sokáig ült ő víznek közelébe,
hal nem kószált felé a horgászbot végére.
Mellette demizsonban naptól óbor fortyogott,
nap égette arcába hosszú kortyolásba fogott.
Félrenyelt hirtelen,s ekkor akadt reá
a nagy hal,s íme ily harci helyzet várt őreá.
Erőlködni kezdett,ezt sok nyögés követte,
száraz kezét a nap kínosan égette.
Tekerte orsóját s a hal haladását-
Gumi csizmája közé fogva botját-e módon fékezte.
Halunk nem akarta,hogy őt most kifogják,
s nem tudta horgász bá\'elkerülni sorsát.
A hal berántotta csizmástól a tóba,
ezúttal szerencsétlen végződött a móka.
Lassan tápászkodott,háta mögé nézett,
de messziről integetett biztatón a végzet.
A hal tovatűnt,igazán tovatűnt a mélybe,
a horgászbot lemerült a tó fenekére.
Horgászunknak tüstént új ötlete támadt,
kuttyogtatni indult,harcsát fogni,hármat.
Kis ladikját tolta a partszélről a vízbe
Keze beleragadt a piócás lisztbe.
Szél fútta ősz haját,kezdett evezni,
kuttyogtatóját hősünk a vízbe kezdte tenni.
Piócacsokorját kint hagyta pihenni.
Ők a főszereplők,kikkel a harcsák
fognak szenvedni.
Felbukkant az óriás és kincsét mit kézzel faragott(a kuttyogtatót)
a rakoncátlan nagy hal tőle ellopott.
Sírva fakadt az öreg,s könnye piócáira zúdult,
e sós hatástól az összes elpusztult.
Kudarcra ítéltetett,evezett már vissza.
Most is ott ül a parton,óborát itta míg el nem fogyott.Aztán gongolt egy nagyot s kocsmába ment,
elmesélte társainak mi történt a víznél lent.
Énekeltek önfeledten,ittak jó sok mindent,
jól érezte magát az öreg itt bent.

Vicces

verm era
Báj a bárban

-Forró nyári este mit csináljak otthon?
Elmegyek a bárba,tombolok porondon.
-Elmélkedett Andor,a nagy harcos medve,
el is indult,mert oly nagy volt a kedve.
Leküldött egy pár sört a haverokkal,
csak győzze türtőztetni magát,s ne
kötözködjön a hivalkodó csajokkal.
Bátor lett ő is hát,dolgozott a sok szesz,
behívott még egy két felest szervezetéhez.
Elborult az agya,pirult az orcája,
kiszemelt egy macát s közelített hozzája.
Hangos zene szólott,keblek ringtak össze,
Andor bódultan bátorságát szedte rögbe.
Tekergette testét,fejét szedte-vette,
egyet jobbra,egyet balra-ez volt ütemezve.
"Gyere baby táncba!",s aztán az ágyamba,
saját kezűleg ringatlak álomba.
E szöveg hallatán macánk nagy hévvel
pofont adott hirtelen mind a két kezével.
Andor hevült arccal,pironkodva szédült,
e mozdulatától egy pár szék is sérült.
Vége a mókának a haverok is jönnek,
a bárban ottmaradók tovább csörögnek.

Vicces

verm era
János és Júlia

Kisdedek voltak még,mikor a mese íródott,
s a történetük eképpen folytatódott:
A milliomos testvérek apjoktól lelépvén
Texasba utaztak szökőévnek telén.
Lenyúltak ott egy kopott Cadilacet,
Júlia modern hippiként egy rongyban tekergett.
Casinoban költötte sok pénzét el János,
s nem sejtette hogy a rulett anyagilag káros.
Esze sem volt sok,látása homályos,
texasi rém lett,fegyvere nagy,gázos.
Nem csinált ő semmi rosszat,
csak a gazdagokat fosztotta,
s a begyűjtött kincset szegényeknek osztotta.
Ezalatt Júlia színésznőnek állt ott,
élvezte a közönséget,s gyakran rágyújtott.
Tequilában fürdött,marta is a bőrét.
Aztán felkereste öccsének vad nőjét,
azon szándékkal,hogy haját fesse be,
vadító,hullámzó fürtjeit vörösre.
Rita Pavonénak állott,hegyellt fürge lován.
Széllel szemben haladt a szöszös prérin át.
Gyapot telepre tévedt s ekkor ébredt reá,
nagy üzleti vállalkozás vár itt őreá.
Ész nélkül kezdte a gyapotokat tépni,
s gondolkodott milyen göncöt fog belőle szőni.
Hívta Jánost,dobjon össze egy szövőszéket,
s csalja hozzá gyorsan a vásárló népet.
De eszébe jutott,hogy ő már Rita,
s birkatolvaj cowbojokat kell megruháznia.
Ehelyett mi lett?
Divattervező,
János pedig jó gazda s gyapottermelő.

A mókus

Riadtam kóválygott odvából kiűzve
barátunk a mókus,mogyorónak őre.
Vajon ki az ártó,ki ezt elkövette?
Az évszak télbe fordult,
a hó már esegetett,
mókusunk éhesen makkért epekedett.
Öreganyó háza előtt nagy makkfa álldogált,
levetette már rég,pompázó zöld lombját.
Alatta termése heverészett szerte,
mókuska megindult,hogy mindezt begyűjtse.
De jaj!-dolgában kivel került szembe?
Egy nagy szarka koppintott szorgos kis körmére.
Sírva fakadt mókus,nem lesz mit ennie,
S odva sincs,hol magát kipihenhetné.
A szarkát csapdába hogy ejthetné?
-Elűztél te szarka meghitt odvacskámból,
s most sem osztozkodsz szűkös vacsorádból!
Úgysem tudod holnap,hova tetted este,
a makk mind enyém,takarodj,te beste!
S mókuci a szarkát köpdösni kezdte.
Szarka nyáltól kábult,röpülni képtelen,
mókuska nem rágódott ezen a gaz tetten.
A fa alól a makkot szépen összeszedte,
és tavasztól-nyárig mind megeszegette.
Vicces

Erdős Pál Attila
Abszolút kihűlt szerelem

Abszolút kihűlt szerelem

Egy öregedő jó �hatvanas �
házaspár unja már a banánt
egymás mellett, veszekednek, a bősz férj hatalmas
erejét beveti végső dorgálás gyanánt.

A megsértett feleség dörmög,
férjét a �halálba� kívánja,
amikor házukba csöngetnek, a férj még hőzöng:
- Micsoda hárpia! � majd az ajtót kirántja.

Meglepődik a házigazda
a Halál áll most a küszöbön
galléros köpenyben, így szól halál higgadtan:
- Életedért jöttem! - mire a férj süvöltőn
ordít megunt asszonyának a hallba:
- Életem téged keres az ügynököd!

(Budapest, 2011. március 31. Erdős Pál Attila)
Vicces

verm era
kakas

Kinn a réten kószál a rémült kiskakas,
szájában nincsen se kukac,sem garas.
Egy nagy török basa ő eléje állott.
Rákukorékolt a pöttöm kakaskára,
már fogta is nyakáját s tömte nagy bugyrába.
A kiskakas odabent nem jutott szóhoz,
biztatgatta magát,-baromfi gondolkozz!
Körbecsipkedte török basánk bögyrét,
így megmenekült és ráöltötte nyelvét.
Vicces

verm era
A csorba fakanál

Kinek kell már e kanál?
Lapos feje roncsolt már.
Nyaka kormos,többször égett,
Kiszolgált már vagy húsz évet.
Kóstolt mindent mi fortyogott,
Sok finomságban is rotyogott.
Bejárta a kozmás lábast,
Onnan sokszor dobott hátast.
Örömére visszakerült,
Táncolt mikor az étel sült-főtt.
Úszkált folyvást körbe-körbe,
Nagy fazékba,főzelékbe.
Mohó gazdája volt,nagyon éhes,
Szeme rémült,foga férges.
Fejbe harapta a szegény kanalat,
Ebből történt a fájdalmas csorbulat.
Mostmár nem ül füstös üstbe,
Ő a szeméttelep partjelzője.
Vicces

TANDARI LÁSZLÓ
KANIZSAI KÖRKÉP

1
E pár versszakba bemutatok,
Sok kis kedves embert.
Kanizsának vérkeringést ,
az adójuk termel.
2
Édes itt az élet is,
nem csak habos torta..
központban nyilt cukrászdája,
ő a RÓZSA-RÓZSA.
3
Lukas a pénztárcája?
Netán nem volt még táskája?
Megoldás a TÖRTELI,
bukszájt meg nem tömi.
4
Arany kell,vagy politika?
FÖGLEIN vagy PÁSZTOR?
A galambot is meggyűrüzik.
Egyszer vagy százszor.
5
Ha cseréli a parókáját.
Igyon KÖVIDINKÁT.
Festés,dajer,igazitás.
Százéves hagyománnyal,
Keresse HLAVINKÁT.
6
CIFRÁNÁL készit pajeszt.
A nagyutca népe.
Ha folyik a mosógépe,
hivja ALFÁS KARESZT.
7
Hajnal korán a korháznál,
Sütik a sok veknit.
Ha szereti a burekot is.
Keresse fel HÜSNIT.
8
Fényképre van szüksége,
nézzen bele a tükörbe.
Ha nem látja magát!
Hivja DONÁLD kacsát.
9
Nagy terem a LONTI TEREM!
Ahol étel ital terem.
Áll a bál,vagy lakodalom,
ezt ön ki ne hagyja.
Kiszolgálást elvégzi a család,
Apraja-naggya.
10
Virágosból nagyválaszték.
Akár csak a hárem..
IBOLYA,ANNA,FLÓRÁ-t.
Nem tetszik szeresse a RÓZSÁ-t!
11
Artista,légtornász,hős tetöfedő.
Az ÁCS-i FERI bácsi.
Nem lát el ő csak a fáig.
Meg a kék Mazdájáig.

12
Üres a hűtőszekrény,
DOMONKOS a nyerő.
Disznó,marha,bárányhússal.
Vagy netán ha hiányod van?
Akad egy kis velő.
13
Informáciora van szükséged.
Barangolj az étere.
Zene,nóta,politika.
PANDÁS Vladó ott terem.
14
Nem megy az autója?
Öntsön bele benzint!
Hagyuk a tréfát.
Keresse TÁCSI BÉLÁT.
15
Fából akarsz budit.
Keresd KRIN-es Rudit.
Öröklakás négyzetméter.
Koporsó is jutányos vétel.
16
Jó konyháját féltve őrzi.
A GALAXIS-os Feri.
Kiszolgálást jól elvégzi,
Gyuri meg a Misi.
17
Elmennt a csöpnyi esze?
Épitse a házát!
Tele van a pénztárcája?
Keresse CONTRUKT-os kis Szalmát.
18
Ősi szakmák kiveszőben.
Patkoltassa lovát!
Netán a foga is fáj?
Ott a LÁZÁR..KOVÁCS.
19
Nem akar kipontozodni?
S nem költ a furgonra.
Kényelmet nyújt a kis LÉSO.
Üljön fel a buszra.
20
ÚTKÖZBEN van a GONDŰZŐ.
Igya el a gondját.
DÜHÖNGŐ-k a KAFFE GONG-ban.
Költse el utolsó rongyát.
21
Kereskedök sokan vagyunk.
Mint égen a csillag.
Sokan csak próbálkoznak.
Boltok csuknak, nyilnak.


22
Meg találja szivehölgyét,
és szereti Madonnát?
A ruháját ráncba szedi,
keresse BELLA DONNÁT.

23
Pizériák is sorra nyilnak!
Kicsi kis KANIZSÁN.
Forma-1 ben első lehet.
A sok pizza futár.
24
S ha netán van peres ügye.
Keresse városházán!
Ő Nyilas Misi váltig.
Ismeri a paragrafust.
�Légy jó mindhalálig�.
25
Hajnal ötkor öcsibácsi,
úgy kezdi a napot.
Trafikokba széthordja, ő napi lapot.
Ki ő?Őrök ifjú,de őszül már a séró.
Nem lehet más csak a PRESS PERO.

26
Ezenkivül még sokan vannak.
Csak nincs hely az újságban.
A fentiek mégis történelemet irnak.
A CSÖND VÁROSÁBAN!

2010 jan 15-25 VAJDASÁG MAGYARKANIZSA ,TISZAMENTI KISVÁROSUNK ,DOLGOS VÁLLALKOZÓI ,A FENTI VERSBEN.
Vicces

Prosszó Gábor
nyanya

Hello mama
Hol van tata?
Fogd a szatyrod
menjél haza
Dal a tengerről, sziklákról, meg egy döglött sirályról

Szigetnyelven, sziklák között, barlang szája mellet,
Döglött sirályt találtam én, lapost, és fehéret.
Kósza szél lengeti tollát, szomorú a látvány,
És van még egy halom szemét is a szegény párán!

Hányingerem elfojtom én, kemény vagyok, s edzett,
De ez esetben nem vágyom rá- itt fogni a percet!
Tűnjön tova e csúf látvány, mily gyorsan csak lehet,
Sirály potty- szagú friss szellő nyerjen újra teret!

Kiszellőzött immár fejem, vár reám a tenger,
Fedélzeten újra rám jön: �hányjak-e, vagy nem kell?!�
Szilaj habok nyalják farunk, s vele szép hajónkét,
Meghalunk vajh, mind, egyszerre? Vagy csak egyénenként?

Közel már az otthon földje, látom ködös sziluettjét,
Mellettem áll hű Kedvesem, sós víz marja piros fülét.
Fogam vacog, gyomrom remeg, de ha Belé kapaszkodom,
Nem érzem, hogy rohamosan őszülök, és kopaszodom!

Íme, itt van immár a part, lépjünk reá együtt végre!
Nem számít már, hogy az ajkam hideg csípte hulla kékre!
Rázzunk le magunkról gyorsan sós vizet és sok homokot,
Hajtsd tüdőmre hejh, szép rózsám, vihar verte nagy kobakod!
Vicces

Halász István
Őszi locspocs

Esik az eső, tócsa van a járdán.
Rögtön beleléptem éppen arra járván.
Nadrágom alaposan lefröcsköltem.
Csak ,,tudnám", ennek miért nem örültem?!

Amire hazaértem, ,,sártérkép" lett a nadrágomon,
,,Világtérkép" lett a hajdan volt tiszta nadrágszáramon.
A feleségem ezért nem ,,lelkesedett", nem csodálom,
mert a ,,sárvilágnak" nem volt helye a nadrágomon!
Vicces

Irisz Blende
Nem vagyok...

Nem vagyok�
Nem vagyok én költő
És nem is vagyok író,
Nem is leszek egyhamar
Focimeccsen bíró.

Nem voltam én kisfiú
És nem is leszek férfi,
Én lennék a legboldogabb,
Ha tudnék verset írni.

Nem vagyok én pedagógus
És nem is vagyok diák
Kinyitom a pénztárcám
És ott mosolyog Deák.

Nem vagyok szám
És nem vagyok betű
Nem vagyok kedves
De nem is vagyok tetű.

Nem vagyok égő
És sosem voltam gáz
Az iskola lúzere
Nem leszek az száz.

Nem vagyok fiú
És nem is vagyok lány
Megnéztem és Budapesttől
Nincs is messze Dány.

Nem vagyok kövér
De nem is vagyok sovány
Nem vagyok késő
És nem vagyok korán.

Nem vagyok olcsó
És nem vagyok drága
Nem vagyok Bécs
És nem vagyok Prága.

Nem vagyok budai
És nem vagyok pesti
Nem vagyok Marika
És nem vagyok Eszti.

Nem vagyok csúnya
De nem is vagyok szép
Ilyen verset írok
De az agyam ép.

Vicces

Rezes Ádám
Ha Ha Halott...

Biztos hallottál a dologról,
A régi, öreg Ha Ha- halottról.
14 éve élt a vén ember,
Félni hát tőle nem kell.

Eltelt már sok-sok esztendő,
Többet nem röhöghet már Ő.
Röhöghetne de nem teszi,
Hulláját már a fene eszi.

De rátérek a lényegre,
Rávilágítok a tényekre.
Mikor élt a Ha Ha-halott,
Sok mindenen kacaghatott.

Napnak-napján a várost járta,
Még meg nem állította egy barátja.
Mindig nagyon sokat nevettek,
Míg egyszer csak összeestek...
Vicces

Rezes Ádám
Húzdi (Toldi Fekete verzió)


Arany János is sokat szenvedett,
Mire a "Toldi" után pihenhetett.
Megfogadtam hát neki ,
Ajándék lesz e költemény
Kifordítom teljesen és szépen,
Amit megírt olyan nehézen.
Nagyszalonta népe majd látja,
Hogy Arany Rezesnek barátja.
Nem vagyok tán olyan mint Ő,
Művelt, bölcs ember, költő
De pályázatát átírom,
S ezért nem jár jutalom.
Kezdem is mert fogy az idő,
S kell még rá egy esztendő...

1. ének:
I. Ég a napmelegtől Pista bácsi karja
A falu banyái jót röhögtek rajta
Nincs egy árva szőrszál azon kelőben,
Leégette már a nap éppen időben.
Házának hűvösében tíz-tizenkét gyerek
Azt hiszi e világ tényleg kerek.
Hej, pedig üresen, vagy félig tudottan,
Hogy nem ez az élet mondhatták nyugodtan.

II.Egy csak egy legény bátor e vidéken,
Kinek szeme most megakadt az égen.
S ott fenn a magaslaton állván,
Nézett vele mindenki a járdán.
Szeme még mindig messzi-messzi bámul,
Mintha más helyekre vágyna e határrul
Azt hinné az ember, égő vadalmafa,
Amit nem találunk meg mindenütt vadonban.

III.Pista bácsi szól: Öcsém, miért állsz Nap tüzében?
Lásd a többieket házam hűvösében!
Játszanak az árnyékban nevetve
Sírni most egyiknek sincs kedve.
Vagy sosem láttál lángoló eget,
Mint ami mindjárt megbirkózik?

IV.Nem is, nem is azt a lángoló eget nézi,
Mi az egész földet véges-végig méri,
Túl a tornyon, mit porból rakott a szél
Messze e földtől, új nap kél.
És mint nap kel szürke éj ködéből,
Úgy kel a sóhajtás a fiú szívéből.
Aztán csak néz, néz valamire gondolva
Mintha szíve-lelke a szemében volna.

V. "Szép szárnyas madarak, aranyos verébek,
Jaj be keservesen, búsan nézlek.
Merre, meddig szálltok? Tiszára? Dunára?
Hírvirágot szedni kedves koszorújára?
Mentek -e Keletre? Mentek -e Nyugatra?
Mentek -e a Napnak utolsó hajnalára?
Jaj, ha én is köztetek lehetnék,
Szép szárnyas madarak, verébkék..."

VI. Ilyenforma Húzdi Mikhael gondolatja,
Mely szegény lelkét mélyen szántogatja.
S amint így magában gondolkodik,
Szíve bánatában összefacsarodik.
Mert szabad volt ő, a szabadság királya,
Minden madárnak legjobb barátja.
S míg áll az uton egymagában,
A madarak repülnek vidáman.

VII. Itt van már a had, madarak hada,
De el is ütött már párat egy száguldó Lada.
Ladának gazdája kinyitja ajtaját,
Vastag aranylánc terheli a nyakát.
Rajta persze dolgos legények,
S mikor megint lép, a Ladában felbőgnek a mének.
Nézi Mikhael, nézi, de nem veszi észre,
Hogy az úrnak már a szeme fáj a nézésbe.

VIII. "Hé gyáva! Melyik út megyen itt Tiszára?
-Kérdi az úr helykén csak úgy félvállra.
De Húzdinak ez szó a szívébe nyilallik,
És arra jött rá, hogy ez kívül is hallik-,
"Hm gyáva én?! -emígy füstölög magában-,
"Hát ki lenne bátor más széles e határban?"
Az úr talán látja, és belátja,
Húzdinak minden madár barátja.

IX. "Én paraszt, én gyáva?"-mit még ehhez gondolt,
S ezzel az úrra nagy káromkodás volt.
A fejét majd gyorsan az utca felé fordítja,
S Tiszához az utat arcával mutatja.
Hosszan egyenesen nézett arra szemével,
Mutatván az utat, ahol Tiszára tér el.
Mint ha kővé volna válva, állt a válaszra várva,
Még csak meg se rezzen az magaslaton állva.

X. Nyakláncos látja Húzdit magával,
És elámul rajta egész családjával.
"Heh Ember ez magáért"-Nyakláncos mond-akárki,
"Nos srácok talpra, lássuk ki áll még oda ki!
Vagy ki tartja még fel azt a lábat,
Amivel ez az ember mutatja az utat."
Szégyen,s gyalázat: zúg morog mindenki,
De a "gyáva" fiúval senki nem áll ki.

XI De ki is vívna meg dühöngő viharral,
Szélvészes, lángoló, tüzes Armageddonnal?
És ki vína meg Isten rettenetes haragjával,
Hosszú, süvítő szürke áldott nyilával?
Mert csak az kössön ki Húzdival, ha drága,
S nem megunt előtte Isten szép világa.
Jaj keserves annak ki szembeszáll vele,
Az biztos két lábánál fogja dobja le.

XII Elvonul az úr, hosszú szürke csíkkal,
Tolni még párszor kiszállnak durcás pofákkal.
Húzdit beszéli mindenki benn a kocsiban,
Mondanak rá szépet, s jót így egy sorban.
Egyik így szól:"Báttya! Mér' nem gyössz' Tiszára?
Az ilyen bátor legénynek ott van nagy ára."
Másik szánva mondja:"Szép öcsém de kár,
Hogy apád gyáva volt, s te is az maradtál.

XIII Elgurul a kocsi, csillapul morajja:
Ha lefullad a Lada, valaki megtolja.
Húzdi meg vigyorogva hazafelé ballag,
Vaskos lábnyomától messze reng a parlag.
Mint a fürge gepárdnak olyan volt a járása,
Mint a sötét éj, a szeme pillantása.
Mint a vackor vigyorgott örömében,
Csaknem szétreped szája a röhögésben.
Vicces

Rezes Ádám
Humuszmumus

Egyszer volt egy mumus,
Akit szeretett a humusz.
Egyik reggel Humuszmumus,
Nem talált otthon humuszt.
Elment tehát Humuszmumus,
Hogy találjon egy kis humuszt.

Ahogy elhaladt messze a kertnél,
Több humuszt talált a kelleténél.
Gondolta hát Humuszmumus,
Eszik Ő egy kis humuszt.
Ahogy evett Humuszmumus,
Gyorsan fogyott el a humusz.

Szegény kicsi Humuszmumus,
Nem talált többet humuszt.
Haza ment durcásan,
És elaludt ágyában.
Azóta még mindig alszik,
Humuszért nem igyekszik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

urmos

(matilda, 2013.03.18 21:12)

eleg jok a versek